KOMFORT ZÓNA       

  A mai nap folyamán jöttem rá, hogy a gimis éveim mivel is teltek el. Rájöttem, hogy semmit nem csináltam, mert féltem, de reméltem, hogy ez majd megváltozik......Azonban ez nem történt meg, minden ugyanolyan, nem szereztem új barátokat, mindig megmaradtam a saját 'komfort zónámban'. Keresztényként, pedig tudom, hogy ebből ki kell lépnem, sok bátorságra van szükségem....sok segitségre, hogy ne féljek állandóan attól, hogy ha mondok valamit, azt vagy ellenem forditják, vagy elárulnak, vagy csak szimplán azt érzem hogy idegesitem őket. Nem szabad mindig azon gondolkoznom, hogy mi van az emberekben, hogy épp min gondolkoznak, mert nem hihetem azt állandóan, hogy kibeszélnek engem, vagy azt, hogy rólam beszélnek. Szörnyűek ezek a dolgok és még szörnyűbb az, hogy én HISZEM hogy ez igy van és ez lassacskán megemészt engem és a gondolataimat. Azért hoztam létre a blogot hogy tudjak segiteni azoknak akik hasonló helyzetben vannak mint én és erőt adni, nem csak nektek, de egyaránt saját magamnak is.